„Házvezetőnőt, vagy ismert, ellenzéki honatyát keresünk. Fizetés költségtérítéssel, megegyezés szerint. D. Ibolya. MDF.” Császár esélyes a dologra. Nem tolonganak ugyan a jelentkezők a parlament MDF számára fenntartott helyiségében, de bekopogtatnak a mindenhonnan elzavart képviselők. A feszület előtt állítólag pucéran pózoló Lengyel Zoltánt ölelte elsőként keblére Dávid Ibolya. De szakadt a párt, a frakció, meg a baba-arcú Schmuck Andor is kilépett a buliból. Bajba került a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja, nem először. Legutóbb öt éve, 2004 végén, kizárták az alapítókat, Lezsák Sándort, Horváth Balázst, Balsay Istvánt, meg még néhány ismert, konzervatív politikust. Akkor Szili Katalin házelnök, meg a házbizottság sietett a frakció segítségére, megállapodtak, hogy nem kell tizenöt képviselő, elég, ha tízen vannak, és megkapják a költségtérítést, a kisszobát a földszinten, néhány asszisztensi státuszt, meg a pecsétnyomót is használhatják. Csak maradjanak csendben, ne zajongjanak, húzzák meg magukat. Meghúzták. Hálából a parlamenti többség megszavazta a párt programját hiánytalanul; eltörölték a „haláladót”, az örökösödési illeték egy részét. Időközben azonban Csányi Sándor, a zűrös adóügyek gyanújába keveredett OTP vezetője, vagy talán Széles Gábor médiatulajdonos és nagyvállalkozó, állítólag titkosszolgálati módszerekkel lehallgatta Dávid Ibolya privát életének részleteit, emiatt kizárták a pártból, a frakcióból és megfosztották összes tisztségétől Almássy (majdnem Aladár, a kiváló grafikus nevét írtam ide) Kornél alelnököt. Ettől viszont besokallt a haza bölcse-Boross Péter. Kilépett a frakcióból, köd előtte, köd utána, kapott egy hintaszéket az elnök-asszonytól, meg egy belépőt a közszolgálati Nap-Kelte tévé vendégvárójába, hogy havonta egyszer, uszkve kétszer siránkozzon a hazai közállapotok eldurvulásáról, különös tekintettel Ady Endre és Tisza Kálmán konfliktusos viszonyára. Itt nyugvópontra juthatott volna a kudarcokkal, és mérhetetlen népszerűségi mutatókkal küszködő párt parlamenti kálváriája, ha… De az elnök-asszony vezérigazgatónak, később európai parlamenti küldöttnek, majd miniszterelnöknek jelölte Bokros Lajost, aki mindent elvállalt. Na ez betett a tíz főt számláló frakciónak, és Csáky András kilépett. Hiába nyugtatták, hogy európai delegátusnak jelölik a Vöröskereszt nevű, nemzetközi szervezetből jól ismert, Habsburg Györgyöt, a Gyurit is, bevágta maga mögött a frakció kisszobájának ajtaját. A megmaradt kilenc képviselőre mégse mondhatja most a házbizottság, hogy ennyi ember is elég a költségtérítéses, titkáros, könyvelős, gazdasági szakemberes parlamenti frakció fönntartásához, most legalább egy házvezetőnőt kell keríteni, különben nincsen ki a létszám. És akkor nincsen napirend előtti felszólalás, oda a frakció-pénz, meg az ingyenes BKV-bérlet. A Magyar Demokrata Fórum álláshirdetést adott föl a napokban. Keresnek valakit. Aki helyettesíteni képes Schmuck Andort, nótadélutánokat szervez Korda György és Balázs Klári, meg Zalatnay fellépésével, egybetartja a parlamenti frakciót, nem buzerálja az elnök-asszony kalapjait, továbbá időnként felszólal napirend előtt. Nem túl nagy a választék. Itt van Gyenesei István, akinek sportminiszterségéről annyit jegyeztek föl, hogy megszervezett egy családi túrát az olimpiára Kínába, továbbá haverja színműveit akarta vidéki színházakra erőltetni. Van azután még egy ember. Császár Antalban „van hajlandóság” arra, hogy most a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportjának megalakításában részt vegyen. Császár Antal „miniszterelnöki megbízott, pillanatnyilag a válságkezelést szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló széles körű tájékoztatást biztosítja, a pályázati rendszer átláthatóvá tételét, az igazságos, független és megalapozott elbírálást és a legszélesebb körű társadalmi kontrollt valósítja meg a pályázatok felett”. Gyurcsány nevezte őt ki erre a dologra. Császár Antal tavaly október 27-én lépett ki a Fidesz-frakcióból, és ült át a függetlenekhez. A politikus akkor az MTI-nek azt mondta, továbbra is ellenzéki képviselőként akar politizálni, de többek között azért döntött úgy, hogy függetlenként folytatja a parlamenti munkát, mert az általa vezetett Vállalkozók Pártja (VP) - amelyet tavaly egyesületté minősített vissza a bíróság - nem kapta meg a Fidesztől az ígért részesedést az állami támogatásból. Nem sokáig bírta a függetlenséget elviselni, igent mondott, amikor Gyurcsány Ferenc fölkérte, hogy legyen ő ezután a „gazdaságélénkítő csomag társadalmi egyeztetésének támogatásáért felelős miniszterelnöki megbízotti”. Most a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja felé tart.
Az ember irtózik attól, hogy többet tudjanak róla, mint amennyit szükségesnek tart önmagáról közölni másokkal. Ez teljesen rendben van így. Én még a telefonkönyvben sem szerepelek név szerint, aki akar megtalál, aki nem az ne kereshessen direkt-piaci ajánlatokkal. De úgy veszem észre, hogy más sem szívesen adja ki személyes adatait a kezéből. Még Skodája rendszámát sem, elég ha a szomszéd tudja, sőt még sok is. Ebből olyan nagyon nagy baj nem lehet. A közhatalom nem „élvez széleskörű bizalmat”, ez kétségtelen. Különösen nem, ha cigány, zsidó, bolgár-kertész, szemüveges, nagycsaládos, kisnyugdíjas, vagy könyvtártag az ember. De nem velük gyűlt meg igazából a gondoskodó állam paternális bája, hanem a cigányokkal. Mert az Állami Számvevőszék nem tudja nyomon követni, hová tűnt el 120 milliárd forint az évek során, a cigánytársadalom fölzárkóztatására szánt pénzből. Normatívák, meg ilyenek. Az általános iskoláknak szánt támogatások például elkeveredtek, mert az iskolaigazgató bejelent kéttucat magyar gyereket romának, felveszi érte a pénzt, ami azután úgy eltűnik a felzárkóztatásból, mintha sohasem létezett volna. Még azt sem tudni, hogy a kisebbségi támogatásra szánt pénzek hova kerülnek, oda, ahova szánták, vagy éppen a célokkal ellentétesen fölmarkolta-e valaki, és elrohant vele az első útjába eső kocsmába? A pénz eltűnik valahol útközben, láthatatlanná válik, lehetetlen megállapítani, hogy a kedvezményezettek megkapják-e, felhasználják-e, használhatják-e valaha is. Nyomtalanul elkallódnak. Mintha feneketlen zsákot tömnénk, tele jó szándékkal, és teljesen hülyén.A cigány társadalom rejtőzködik, láthatatlanná válik, eltűnik mindenféle hivatalos nyilvántartásból mint a kámfor. Láthatatlanná válik a különféle alapítványok, közhasznú társaságok, egyesületek hálóján keresztül; ha kifejezetten saját zsebükre dolgoznak az aktivisták, jól boldogulnak. A felzárkóztató programhoz, pedig kevés a jó szándék; a támogatási rendszer hiábavaló, képmutató és tehetetlen.Húsz év alatt 120 milliárd forintnyi támogatás tűnt el a rendszerben, úgy hogy nyomait csak elvétve lehet felfedezni. Felesleges matekozni, ha a rászoruló cigányok létszámát tekintjük, filléreket szánt a költségvetés erre a célra, bár az integrálódás közös érdek lenne. A közösségi porond számtalan más helyszínéről is eltűntek a romák. Azt sem tudjuk pontosan mekkora hátrányt okozhat álláskeresés közben a „halmozottan hátrányos helyzet”. (Az eufemizmus a cigány származást tünteti el sikeresen, hogy az adminisztráció egybemossa a létminimum alatt élők korántsem egységes sokaságát. A cigányprogramot összekeveri a mélyszegénységgel, ami az állam cselekvőképességét lebénítja, az előítéleteket pedig bátorítja.) A roma álláskeresőről például azt sem tudni, hogy hol, hányszor utasítják vissza származása miatt, és azt sem, hogy melyik vállalkozás kiket tanácsol el folyamatosan. Nézzük még egyszer az adatkezelést, a nyilvántartások áttekinthetetlen rendszerét. Hiába kifogástalan, ha a társadalom bizalmatlan a hatalommal szemben. Mit lehet kezdeni azzal, aki cigánynak vallja magát, vagy ekként szerepeltetik a statisztikában valami előny megszerzése érdekében, de nem roma, és nincsen olyan roma-közösség amelyik befogadná? A gondoskodó állam szeme elől eltűnik a szemüveges könyvbarát, a kisnyugdíjas, a nagycsaládos tanárnő, a cigány meg a bolgárkertész. Helyesek ezek a paternalista fickók, de senki nem bízik bennük, és saját zsebre dolgoznak, feltételezem ocsmány méretű rosszindulattal.
Megjósolható, hogy az ingatlanadó Kovácsékon, meg a részeges szomszédon elbukik. A részeges szomszéd epizodista ebben a viszonylatban, Kovácsék viszont népi kezdeményezők, a népszavazáson lealázták a vizitdíjat, ami elindította Gyurcsányt a lejtőn lefelé. Jó lesz vigyázni most, hogy a kormány eldöntötte, jöjjön az ingatlanadó, 2010-ben, mert egy házat nehezebb eltüntetni az APEH ellenőreinek szeme elől, mint a kétszáz forintos kaja utalványt. Eddig hibátlan a feladat, de az évszám téves. Oszkó Péter pénzügyminiszter óvatos. A HVG riportere arról faggatta, hogy zavarja-e őt, hogy „másoknak kaparja ki a gesztenyét”? Azt válaszolta: „Egyáltalán nem. Semmi problémám azzal, hogy én a munka nehezét végzem el, különösen azért, mert nemcsak egy konkrét érdekcsoportnak vagy a következő kormánynak segítek, hanem az egész országnak.” Több kormányon átível tehát, a miniszter felfogása. Jó hallgatni az önzetlenséget, mert szerintem, örülhet majd a Fidesz pénzügyminiszterének utódja, ha végül neki sikerül az ingatlanokat megadóztatnia, őérte érdemes most rögtön belevágni, szorítsunk neki, meg a költségvetési egyensúlyért. Oszkót tehát nem zavarja a gesztenye, meg a folytatás. Így kell válságot kezelni, kezdjük az elején, rögtön az ingatlanokkal. Nem kell félni, nem lesz egy százalék sem, harmincmillión felül. Nem mondom, fizessenek a gazdagok, ha már közteherviselés... És egy harmincmilliós polgár meg tudja védeni magát. Én most nem részletezném, de az ingatlan spekulánsok szerint „bedőlne” egyből a piac is. És ha a piac bedől, akkor hiba csúszott valahol a számításba. Természetesen mindenki szeretne minél kevesebb adót, meg ilyesmit, ágypénzt, vizitdíjat, tandíjat fizetni. Egy perc alatt lenépszavazzuk bármelyiket, a Kovács házaspár kezdeményezésére, ha kell. A kérdés így szólhatna: akar-e ön ingatlanjáért rendszeresen még külön is fizetni az államnak, vagy inkább kocsmába fekteti a pénzt? A vizitdíjnál kiderült, az Alkotmánybíróság elvi, meg gyakorlati éllel leszögezte, hogy népszavazást a költségvetés kiadási oldaláról nem szabad kiírni, az hogy mi legyen a bevételi oldallal, mennyit fizessünk, népakarat dolga. Legalábbis én így értelmeztem akkor, hogy miért lehet a háromszáz forintot, meg a kórházi ágydíjat kihajítani a költségvetésből. Az adókról ugyan nem lehet népszavazást tartani, de legalább egy fél évbe telik, mire szövegértelmezik a kérdést magát, és mindent megnyugtatóan tisztáznak a hivatalos helyeken. Az óra ketyeg, a népharag fokozódik, közben egyre népszerűtlenebbé válik az ingatlanadó, és mindenki felháborodik. A Fidesz és a KDNP, elvi és gyakorlati okból nem állna a Kovács házaspár mellé. A gyakorlati ok, hogy az adózásról nem lehet népszavazni. Elvileg, pedig jól jön majd a pénz, ha ők kormányoznak, és elkezdhetik a karvaly-tőke vagyonosodási vizsgálatát, amit szíves-örömest támogatnánk. A Kovács házaspár tehát, hiába gyűjt össze három hónap alatt, ötszázezer aláírást az aluljáróban, a kocsmában, meg a héven, de már agyon bosszantottak, és felhergeltek mindenkit a hangoskodással. Az Alkotmánybíróság viszont betilthatja saját hatáskörében az új adót, ha akarja; ebben az országban nagyon nehezen születnek teljes körűen alkotmányosnak tekinthető jogszabályok, ha egyáltalán. Ha ez kivételesen semmilyen alkotmányos előírást nem sértene, akkor jöhet a földhivatal, meg a nyilvántartás és az adókivetés. Csakhogy az ingatlan nyilvántartás hibás. Azért hibás, mert a vételár felét mindenki letagadja, és jól jár a vevő, az eladó, meg az ügyvéd, és a szomszéd. A továbbiakban, pedig tessék pereskedni, mert a hatóság felülértékelte az ingatlan, nem ér annyit, amennyit. Igaz, hogy az utcában mindegyik lakás négyzetmétere háromszázezerbe kerül, de nekem speciel alkoholista a szomszédom, és ennek következtében minden éjjel levizeli a kardvirágot, a kerti törpét, belerúg a macskába, bekiabál az ablakon, és másnap az egészet letagadja.
Megrendelték a Bajnai-kormányt – olvasható a Figyelőben. Egyedül talán Molnár Csaba kancellária-minisztert választhatta szabadon maga mellé. Na és, mi van akkor? Fanyaloghatunk, de ez van, ilyen a szerkezet. Hozott anyaggal dolgozik a miniszterelnök: itt van egy Szekeres, egy Kiss Péter, meg a Hiller, tessék választani mindet. Tévedés azt hinni, a kormányfő a parlamenttől függetlenül választja meg embereit maga mellé. Bajnai is tudta ezt, amikor azzal hősködött, hogy személyes döntéseibe nem enged beleszólni. Jól hangzott, hogy szakértőit ismeretségi köréből válogatja majd ki, és saját szakállára szervezi meg a csapatot. Na, ez nem sikerült neki! De szerintem nem is próbálkozott, mert az SZDSZ és az MSZP azonnal elkezdett volna hangoskodni, hogy hol vannak a megbízható haverjaink? Szekeres se azért maradhatott hadügyminiszter, mert olyan kiválóan ért a katonákhoz, a fegyvernemekhez, meg az afgán háborúhoz, sőt még a katonaságot is elsunnyogta, a rangjelzéseket se ismerte annakidején, de ne legyünk rosszindulattal, beletanulhatott. Meg kellett is egy miniszter, aki kézben tartja a pártot, ne nagyon ellenkezzetek a kormánnyal! Szekeres alkalmas erre. (Bár Gyurcsánytól azt hallottuk, hogy „nem megfelelő minőségű ember” – na, ezt sem nekem mondták.) Kiss Péter nem nélkülözhetetlen, de keményen támogathatja majd a miniszterelnököt az MSZP-vel szemben, illetve foghatja vissza a miniszterelnököt, amikor nagyon nekifeszülne a pártnak, vagy a frakciónak, hogy ne olyan hevesen, ne kalimpálj Gordon! Hiller István is még elég tekintélyes pártpolitikus ahhoz, hogy villámhárító legyen, az ő kezét sem engedték el a szocik, jó lesz ő konfliktuskezelőnek. Higgadt ember, mindig mosolyog, nem botrányhős a kormányban sem, csendesen elvan, nem zavar senkit. Azután ott van még a kormányváltást változó sikerrel levezénylő Gyurcsány Ferenc kívánságlistája is. Rendben van, Szilvásy menjen, de ha már így alakult, akkor Ficsor Ádám legyen a tárca nélküli titokminiszter. Bár kinevezését állítólag, még a szocialisták is keményen ellenezték, sikertelenül. Gyurcsány kedvelheti valamiért ezt az embert. Draskovicsot mindenki elküldte volna legszívesebben, mégis maradhatott, mert Gyurcsány erősködött, bár a múlt heti náci-gyűlés óta bánhatja már, hogy kiállt mellette. Veres szívesen maradt volna, ajánlkozott is, keresztbe feküdt Bajnai küszöbén, de senki sem védte meg, talán nem szívelik, durva természetű embernek tartják.Hétfő délelőttönként ül össze a szocialisták agytrösztje, az össze erős ember, hogy megbeszéljék Bajnaival a heti munkarendet, a frakciótól azonban megkímélik a kormányfőt, csak akkor találkozik a társasággal, ha nagyon kell. Jó előre kipárnázták Bajnait, konfliktus-minimalizálásnak nevezhetjük az akciót. Az SZDSZ kevesebbet hőböröghet, mint a szocialisták, nincsen kormányzati felelőssége. De a kint is vagyok, bent is vagyok szerepet remekül abszolválták, az ún. konstruktív-ellenzéki szerkezettel. Az SZDSZ ellenzéki párt, ezt tudjuk Fodor Gábortól, de elvállalják, hogy a kormány nekik is tetsző javaslatait támogassák a parlamentben, ha úgy adódik. Sokszor fog úgy adódni, nyilván őket sem hagyták ki a miniszterek kiválogatásából. Ki-ki terített, a felvetődő nevek közül meg kiválasztották a legkisebb közös többszöröst, azután megalakult a kormány, a válogatott keret pedig letette a hivatali esküt. Molnár Csaba igazgathatja a kancelláriát, Bajnai felkérésére. Így megy ez – mondhatjuk Vonneguttal együtt.
A sztárügyvéd nem vállalja a veszprémi gyilkosság egyik gyanúsítottjának védelmét. A veszprémi Patrióta bárban február nyolcadikán, eddig még nem tisztázott körülmények között, leszúrták Marian Cozmát, a nemzetközi hírű kézilabdázót. Többen támadtak rá, a szívét érte a halálos késszúrás. Négy fickót fogott el a rendőrség, azt próbálják kideríteni, hogy ki ölte meg a kiváló sportolót, kitől származik a halált okozó késszúrás. Egy sztárügyvédet kértek föl eredetileg R. Sándor védelmére, de visszalépett, mert felismerhette, hogy nem közvetlenül csak a gyilkosságról szól a történet. Megrémülhetett, mert a veszprémi tragédiát gátlástalanul kiforgatták, a véleményformálók példabeszédek illusztrációjának tekintették. Magyarázkodni kényszerült, hogy távol tartsa magát a készülő mutatványtól, közben belebonyolódott szegény, még a titoktartási kötelezettségről is megfeledkezett, a nagy igyekezetben kifecsegte, hogy a gyanúsított bevallotta neki, ő szúrta meg a sportolót. Az ügyvéd nagyon összekeveredhetett. Érthető, mert a tragédia kapcsán előkapták a cigánybűnözés című opuszt, és a látványvita egyik remek céltáblája lehetett volna, a cigányok ügyvédje. Észrevette a csapdát, elkerülte, nem lépett bele, nem kér belőle, rendben van, nézzék ügyetlennek, a látszat ellene szól. De nem kér abból a marha nagy felfordulásból, amit a tragédia köré fontak. Talán jobb lett volna, ha mégis elvállalja, és nem torkollik a gyilkosság a cigánybűnözés pertraktálásába, mert nem egészen érthető, miről van mostanában szó. Össze kellene rakni, hogy a cigánybűnözés emlegetése hogyan függ össze a véleménynyilvánítás szabadságával meg a gyűlöletbeszéddel egyszerre, és mi a megoldás; tiltani, tűrni, vagy tagadni. A Patrióta mulatóban történt tragédia meglódította a véleményformálók véleményformálási igyekezetét. A kiindulási pont az volt, hogy bizonyos enyingi cigány-klán ölte meg a neves kézilabdázót, vagy ha nem is közvetlenül ők, de szerepük volt a gyilkosságban, ott voltak a környéken, a biztonsági őrök elfutottak előlük, a helyszínen piáló rendőrök meg félreálltak. Az enyingi-klán pedig kőkemény, át akarta venni az észak-balatoni szórakoztató ipar irányítását Kenesétől Keszthelyig, meg kiderült, hogy a helyi benzinkútnál szülinapoznak, rendszeresen ott isznak, napot lopnak és egyebek. Siófokon pedig alaposan ráijesztettek a rendőrségre egy ízben tavaly nyáron; felvonultak vagy százan a beachen, a rendőrök mind hazaszaladtak rögtön, kiürült az őrs, nem láttak semmit, főleg nem a térfigyelő kamerák felvételeit, és pillanatnyilag átengedték rendfenntartást az enyingi-klánnak. Itt van egy szép kerek történet, amelynek főszereplői, de legalábbis mellékalakjai cigányemberek. És szabad a gazda, ki-ki vonja le a tanulságot vérmérséklete, intellektuális felkészültsége szerint. A legcsekélyebb intellektuális erőfeszítéstől is borzongó csapat lehorgonyzott azon a ponton, hogy a bűnözés genetikai ártalom, az enyingi benzinkútnál kempingezőket ez az ártalom fertőzte meg Veszprémben, valamint a siófoki vízparti fesztiválon. Dehát cigányok! És ha cigányok, akkor fülönfogtuk a cigánybűnözés jelenségét is egyúttal, ilyen egyszerű a dolgot elméletileg megalapozni. Ha az ügyvéd nem katapultál, akkor a bíróságon esetleg kiderül, hogy miben különbözik a cigánybűnöző a gyilkostól, mi köze a géneknek a bűnözési hajlamhoz Veszprém környékén, már ha hajlam kérdése a bűnözői karrier Enyingen. És a genetikai ártalom, hol fertőz legsűrűbben? Magyar nyelvterületen cigányok között, vagy külföldön is veszedelmes idegenajkúak viszonylatában? Most ott tart a dolog, hogy vannak cigánybűnözők, de nincsen összefüggő, törzsfőnöki rendszerben működő cigánybűnözés. Viszonylag többen vannak, mint a magyar bűnözők, van nekik profiljuk, de ezt már visszavonta az ombudsman, aki mégis felfedezi, meneküljön.
Bajnai legénybúcsúja Nemesnádudvaron „komoly ivászatba torkollott” – emlékszik vissza Stumpf István. Gondolom, berúghattak ott a pincesoron alaposan, ahol azóta is borászkodik Bajnai. Vagy… Tegyünk egy szerény gondolatkísérletet, az átlagosnál szélesebb merítésű tapasztalatok birtokában. Stumpf István hegyaljai ember. Rokonlélek, amennyiben a sárospataki gimnázium neveltjei vagyunk mindketten. Hogyan torkollhat ivászatba a pataki öregdiák? Az első kör a patriotizmusé: a „Bodrog partján van egy város” kezdetű nóta, Dobay tanár úr betanításában. A legénybúcsún biztos nem ezzel nyitottak, de elhangzott. Egy későbbi időpontban felbukkanhattak az egyetemi felvételi előkészítők történetei. Kéri Lászlóval együtt, mindhárman csináltak ilyesmit. Bajnai történelemből korrepetálta a hátrányos helyzetű fiatalokat. Magánéletéről ennél többet nehéz kideríteni. Az itt-ott megtalálható interjúk és dokumentumok-töredékek szolgálnak adalékul a tényfeltáráshoz. A részleteket nem szívesen hozza nyilvánosságra. Ő tudja miért. Vegyük úgy, hogy úriember, akiről annyit tudni, amennyit ő maga érdemesnek tart.
Ismerősei szerint „nagyfokú irodalmi műveltség”, szociális érzékenység jellemzi, bár ez utóbbiból nem sokat kapunk, a miniszterelnöki program ezt a momentumot mellőzi. Adataink szerint viszont remek kapus; "borzasztóan nyugodt a kapuban, néha már zavaróan az, például a többi kapussal ellentétben nem flúgos, még csak nem is szokott ordítozni" – mondta róla néhány éve csapattársa egy interjúban. "Rendkívül jók a reflexei, a közeli lövéseket jól védi, a rávezetéseket, az egy az egybe ziccereket kifogja. De mint mindenkinek, neki is vannak gyenge pontjai, a beadások, a magas labdák nehézséget okoznak, ilyenkor a magas hátvédek segítenek neki." Állandóan az orra alá dörgölik – folytatódik a beszámoló –, hogy olyan anyagi háttérrel, amilyennel ő rendelkezik, a 43.sz. Építőknek a Bajnokok Ligájában kéne focizni, nem a Budapest-bajnokságban, másrészt pont ő az, aki - elfoglaltságai miatt - többnyire elfelejti befizetni a kétezer forintos havi tagdíjat.
Az edzések kétharmadát „ellógja”, és az edzés utáni sörözgetésekre se jár el lelkiismeretesen, csak hébe-hóba. Munkamániás, 12-14 órát dolgozik, ismerőseivel sms-en keresztül érintkezik.A bajai halászlé főző verseny rendszeres részvevője, VIP-sátra van az esemény helyszínén – bármit is jelent ez. A hosszú hétvégét rendszerint a pincénél kezdi a társaság. A kormánytagok közül leggyakrabban Gyurcsányt és Kókát fogadta hívta vendégségbe. Nagyjából ennyit sikerül kideríteni magánéletéről, meg annyit tudni még róla, hogy feleségétől külön, kedvesével él együtt.Közéleti arcmása se sokkal gazdagabb. Szokványos dolog volt akkoriban kint is lenni, bent is lenni, Bajnai úgy döntött, hogy ezt az utat követi. Bakáts téri garzonjában, közgázos ismerőseivel, hosszú és rövid távú politikai formációkat terveztek létrehozni. Rövid-távú sikerek jellemzik ezt a periódust, feledhető politikai formációkat alapítanak és szüntetnek meg egyúttal, ebben az időszakban. Hosszú-távú ötlettel jelentkezik a KISZ-t szétzavaró kongresszuson, 1989. április 12-én. Ott azt mondta, hogy az "MSZMP-vel kötendõ stratégiai szövetséget közvetlenül nem vállaljuk! Mi a magyar progresszió részének tekintjük magunkat, amibe a szociáldemokráciát éppúgy beleértjük, mint a népi baloldalt". A KISZ vagyonát az utolsó szögig „társadalmasítani” akarja, nehogy a kollégák szétlopják. Rendszerváltó éveiben sorra ismerkedik meg a Fidesz alapítóival Kósa Lajostól Sasvári Szilárdon át Deutsch Tamásig, de „Orbánnal azóta is csak felületes az ismeretség”. Üzletet nem kever a politikával: „a korábbi cégeimnél nem fideszes vagy MSZP-s személyek, hanem jó szakemberek bukkantak föl és erre büszke vagyok.” Ez üzleti sikerének titka. „Egy magáncég vezetőjeként megengedhettem magamnak a luxust, hogy ne politikai szempontok alapján válasszak kollégákat.” – utalt egy interjúban arra, hogy amióta politizál erről a „luxusról” kénytelen lemondani.A kisbetűs hírek között lehet felfedezni, hogy üzlettársaival, Küllői Péterrel, Jaksity Györggyel, Winkler Gyulával több mint tíz éve alapították meg a Mosoly Alapítványt, amely a krónikusan beteg, fogyatékos, nem megfelelő szociális, egészségügyi és oktatási feltételek közt élő gyermekeket támogatja.Üzletfilozófiájáról azt mondja: „a foglalkoztatás az én fejemben nemcsak munkahelyteremtés, hanem foglalkoztathatóság is. A rokkantnyugdíjasok, a romák, a rossz képzési struktúrákból fakadó diplomás- és pályakezdő munkanélküliek problémáit kell megoldani egyebek között.” Üzleti sikerének titka az is, hogy amikor kezdett, az „öregeknél” nagyobb lendülettel vállalta a kockázatokat, ötletei bejöttek, egyre divatosabb menedzserként, gyorsan jutott előre. Kemény üzletember, a nagyvállalkozók zsúrjain ilyeneket mond; megszoksz, vagy megszöksz; az üzlet kerékkötője a politika, stb. Pillanatnyilag azon van, hogy ezt a két alkatrészt sikerüljön összeszerkeszteni.
Patt. Az MSZP úgy döntött, hogy kivárja mi lesz, jöjjön Bajnai, Lendvai, Kiss, meg Szekeres. Azután majd... Tanácstalanok, kifogytak az ötletekből, rábízták Gyurcsányra, intézze ő az utódlást is, kis pihenőt kérnek, elég a vesszőfutásból, nyugodjunk le, amíg nem jelentkezik valami komoly versenyző. „Jóreggelthazudta” Kovács idejére emlékeztet a helyzet és a meg nem oldás. Ő azért vezette a pártot, mert kipróbált, megbízható káder volt, aki, nem kelt izgalmat, nincsenek ötletei. Átmenetinek szánt, szezonális elnök. Akkor bevált, most hasonlóval próbálkozik megint az MSZP. Kipróbált hármas kerül az élre, régi mozgalmi emberek, nem fogják az ajtót csapkodni, nem szervezik át az irodát, nem csinálnak kereszthuzatot. Csendet ígérnek, de Lendvai nem vállalta egyedül, megosztja inkább a felelősséget a két kollégával. Kívülről jött üzletember kerül a kormányra, a párt belső köreit nem fogja zavarni, állítólag politikai ambíciói sincsenek, nem kell székbe kapaszkodni naphosszat. Különösen kapóra jön, hogy pártonkívüli, könnyű elhatárolódni tőle, és viszi a balhét. Bajnai sem kér a pártból, nem fogják egymás köreit zavarni. A szakszerűséget hangsúlyozza, begyűjti a voksokat, ennyi. Elvárja, a támogatást. Mintha létezne az MSZP-től elkülöníthető, önálló frakció, amelyik elkophat ugyan, de a párt marad. Ráadásul szilárdan tartja magát az a téves illúzió, hogy miközben a mandátumfüggő képviselők elkopnak, addig lehet a baloldalon nyugodtan építkezni, a kormányzás felelősségétől függetlenül. Ezt sugallják sokan, a holdudvarhoz tartozó kibicek. Bajnai felhatalmazása szükségszerűen ellentmondásos. A székesfehérvári polgármester-képviselő, Warvasovszky Tihamér például praktikus, de értelmezhetetlen megoldást választott. „Polgármesterként nem tudja aláírni a nyilatkozatot” tájékoztatta a helyi tévéállomást, amúgy támogatásáról biztosítja a kormányfőt. Mit akar? Fehérváron letagadná Bajnait, de azért jelzi, hogy ő tudja mikor, melyik gombot kell megnyomni szükség esetén. Na, erre építsen valaki egy programot! A program pedig nem teljesen az, aminek mondják. Bajnai nyakába akasztották, azt hihetjük az ő ötlete, otthon, vagy a minisztériumban, vagy Hűvösvölgyben találta ki egy korhadt farönkre könyökölve. Nem. A legújabb Magyar Közlönyben megjelent, így már hatályban is van az a kormányzati intézkedéssorozat, amelyet Gyurcsány írt alá, és most Bajnai csomagnak neveznek – hívja föl figyelmünket a hvg.hu. Sőt! Veres pénzügyminiszter március 10-én elvitte magával Brüsszelbe, hogy láttamoztassa az intézkedéseket. Rábólintottak, rendben van, mehet. Ha most Orbán következne, ő sem húzhatná keresztbe a nemzetközi megállapodást, bár kezdeményezhetné, hogy újra tárgyalják a megszorító intézkedéseket Brüsszellel. De ezt Bajnai is megtehetné…Az MSZP meg kínjában rákapott a vastapsra. Elég ha Gyurcsány neve elhangzik. Bajnai szóba hozta, vastapsot kapott. De akkor is, amikor megígérte, hogy bevezeti az eurót majd valahol az út végén. („Kicsi lesz, de nem lesz sárga és savanyú, ráadásul a miénk.) Na, ezt megünnepelték. Meg azt is, hogy megígérte; ezután a pártpolitikusoknak nem kell gondolkodniuk. „Én ebből az állam takarékosságát tudom garantálni, a politikai gesztust önök tudják megtenni. (Taps)” „Nem fogok cselezni, nem török csatárszerepre. Védeni fogok. A beszédet vastapssal jutalmazták a küldöttek” - derül ki a beszámolókból. Hiányzik az önbizalom, a költségtérítéses mandátumok óvatosak.Gyurcsány a párt erős embereként pozícionálja magát – bármit is jelentsen ez. Kijelöli utódjait, azután leül a kasszához, a Táncsics Alapítvány kuratóriumából szervezné újjá a pártot. A „Baja” helyére kerülne, aki annakidején, még kétezernégyben, a választások finisén, fejenként ötszázezret fizetett a kampány-rendezvényekre, bár tudta, hogy nem szabad, de Baráth Etele, meg Csiha Judit kapott belőle. Zuschlag így emlékezik vissza, eskü alatt…Az MSZP elszürkül, ha nem képes hiteles és elhihető baloldali alternatívát teremetni. Olyanná tenni, hogy az Magyarország többségét modernen, demokratikusan, szociálisan érzékenyen képviselve jusson a kormányzás lehetőségéhez – tanácsolja Gyurcsány, de ez a mostani kongresszuson nem látszott meg.
Aláírnám a körlevelet, ha költségtérített képviselő lennék. A kötelező elszámolás bevezetését meg leszavaznám, ha úgy adódik. Ez egy cinikus, lelketlen párton kívüli disznó véleménye, meg sok párton belüli rokonlélek aktuális dilemmája. Mert ők nagyon meg lettek leckéztetve, Bajnai Gordonnak nem lehet visszaszólni. Fájdalmas lesz mindez így együtt, most tanakodik az összes bizottság, hogy mi a jobb? Nagyot bukni előrehozottan és kicsit szépíteni az önkormányzati választáson, vagy megpróbáljanak-e most még szépíteni, válságkezelni, mert talán…
Valaki nyugtasson meg, hogy ez még nem a kormányprogram maga, mert innen távolról csak egy megszorításokban gazdag hűségnyilatkozatot látni. Ahhoz képest ami, szívhez szólóan indít a dokumentum. De mi ez a fejedelmi többes az elején: „hiszünk abban”? Akit zavar, vagy nem hisz, bár jobbat nem tud tovább ne olvassa? Nem túl nagy ívű gondolat ez itt? Nem lehetne szerényebben? Rendben, a képviselők többségének jobb az előrehozott választásnál a válságkezelő kormány, de hol van az most? Hol van a vészforgatókönyv, aminek már a kisebbségi kormányzás kezdetétől fogva kéznél kellene lennie? Ez a papír már maga a csomag, amit a Reformszövetség írt, vagy jöhet ehhez még valami? Erre mondta Gyurcsány, hogy rémisztő, meg dermesztő? Ez, amit látatlanban finomítatni szeretne Szanyi kolléga? Ezeket az intézkedéseket szeretné már régóta támogatni az SZDSZ – ahogyan Horn Gábor örvendezett -, csak még nem volt alkalma rá?
A bevezető kicsit zajos, a később részletezett intézkedésekhez képest. A képviselők-kollégák a maguk részéről semmi pluszt nem tesznek hozzá, mondjuk a tizenharmadik havi költségtérítést, vagy valami egyebet? Persze, hogy ez egy jó nagy adag demagógia! A fogadalom viszont felfogható egy meghatározott időre szóló munkaszerződésnek. A képviselők pontos munkaköri leírását tartalmazza, egészen a gombnyomogatásig lebontva. Ez a párton kívüli, de közelálló Bajnai óhaja. Illetve ultimátuma. Aki nem írja alá, mondjon le, mehet hazafelé munkát keresni.
A maga szempontjából igaza van Bajnainak. Írja alá mindenki a kötelezvényt, nem lehet a frakcióvezetőre, a pártelnökre bízni a tagságot, mert egyikük sem ura/úrnője a helyzetnek. Már régóta mindenki a maga útját járja, egyik héten pajzsra emelik az elnököt, következő
héten elzavarják, azután egymást riogatják, hogy mégis visszajön, és elkezd majd durváskodni, mint szegény Szekeressel tette a múltkor. Belegabalyodott a történet a taktikázásba, de annyira, hogy senki nem tudja hova érdemes most állni, és megpróbálja kivárni, hogy tisztázódjanak a frontok. Aki aláírja a kötelezvényt, nem vállal különösebb kockázatot, legfeljebb kipellengérezik majd, ha itt-ott elkalandozik, és visszaszavazza valamelyik kedvezményt, „lelkiismereti alapon”. Bajnai meg nem fog minduntalan felpattanni a bársonyszékből, persze előbb-utóbb elfogyhat a türelme, bár biztosan hagyott maga mögött egy biztonsági zónát, ahova visszahúzódhat még. Kétségünk se legyen a kötelezvényt időben aláírják az érdekeltek.
Az öszödi tantusz még mindig nem esett le, de talán majd... Most azonnal kellene kormányozni kezdeni, alig maradt idő, de a kármentésben lehet még szépíteni talán. Az Orbán-mumus, pláne a kétharmados mumus, ahogy mondani szokták, összerántotta az MSZP-t, az pedig kicsit megfegyelmezi a frakció szavazási hajlandóságát. Az „add ide a mobilod, mutasd a híváslistád”, amolyan mókás, csillebérci megoldás, a válságkezelést komolyabb alapokra kellene helyezni.
Itt tessék aláírni.
A gombnyomogatási útmutató, legalább egy függelékben utalhatna bizonyos számításokra. Hatásfelmérés, vagy ilyesmi. Senkiben nem merült föl, hogy az útmutatón kívül érdekelhet valakit, hogy mire szavaz az adott pillanatban? A hétköznapi használatra, az érthetőség kedvéért tegyék a borítékba bele azt is.