Mély kómába szédült a parlament hétfő éjjeli ülése. Hosszas hiábavaló vitába bonyolódott néhány képviselő a gárdáról, vagy micsodáról, amit a bíróság réges-régen betiltott, de azóta is létező valamicsodának látszik, néhány megfáradt, a túlzott intellektuális megterhelésbe zsibbadt közéleti szemében. Úgyhogy volt lex gárdázás, gárdaellenes hecckampány, pont mintha létező dologról beszélnének a felszólalók.

Az előző, meg a jelenlegi kormány, és a teljes igazságszolgáltatás pedig ügyetlenül sertepertél(t) a korábban betiltandó, a későbbiekben pedig betiltott gárda körül. Lebénult, retardált intézkedésekkel óvatoskodtak a gárda körül, nehogy valamiféle szabadságjogokat megsértsenek. Inkább mosolygásra késztető intézkedéseket vezettek be. A bénázással valamiféle hacuka-törvényt hoztak, hogy ti. nem szabad fehér csíkos úttörőnyakkendőt viselni, meg nem szabad fekete gatyában, fehér inget gyűrni, és fekete mellénykét hordani, ha az emberek a főutcán egyszerre együttlépnek, menetoszlop féleségben, vezényszóra. Ezt követeli a demokrácia!

A rendőrség nem értette meg a dolgot, úgyhogy a megboldogult IRM, Draskovics doktor útmutatása alapján szofisztikálta a ruha- és menetoszloprendeletet, ezúttal a gárda viseltre emlékeztető ruhadarabok együttalkalmazását tiltó normatíva látott napvilágot. Hagyjuk, hogy a karszalagok, az ékszerek, a vasutas sapka és a kiegészítők kit, mire emlékeztetnek, de úgy látszik ez hatott, még a gárdisták is elismerték, de kitalálták, ha nevet változtatnak senki sem fog rájuk ismerni. Tagsági nyilvántartást sem fognak csinálni, csak gyűléseket tartanak itt-ott, forgalmas helyeken, esküt tesznek, bemondják a tuttit és kész, ennyi elég, egymást távolról felismerik, hagyják a hagyományos hacukát a francba, elvégre nem a ruha teszi a gárdistát, hanem a lélekféle, és mindenki annyiszor tehet esküt, ahányszor akar. Ebben maradtak. Új név. Új mozgalom, a régi erényekkel karöltve.

Vasárnap az Erzsébet téren kieszközölték az első(?) mítinget. Nem valami fényesen sikerült. „Rémálom volt, ami vasárnap történt” számolt be a találkozóról a parlamentben a Jobbik elnöke. Megfeddte a kormányt, a belügyminisztert és a rendőrséget. Elpanaszolta, hogy „rendőrség berkein belül nem történt meg a forradalom, a nagy kétharmados nemzeti együttműködés még nem ment végbe”, a rendfenntartók forradalmárhoz méltatlanul viselkedtek, mert vasárnap a magyar emberek egy csoportja, bejelentett békés rendezvényen szerette volna felidézni a Magyar Gárda szép hagyományait, valamint az újat, a nemzetit létrehozni egyben, ami semmiben sem különbözik az előzőtől, de a rendőrség brutálisan belerondított. Az aktusba.

Mire számítottak a vasárnapi zsúrozók? Arra, hogy a régi gárda hagyományai szerint létrehozzák a desirály! és megaúj csapatot. Hiába várták, hogy a rohamrendőrök forradalmi bizottmányának üdvözletét a helyszínen felolvassa Kontrát Károly. Pedig. A miniszterelnök megmondta a választások előtt, jól tudjuk, hogy kioszt két pofont a Magyar Gárdának, „oszt jónapot”, és hazazavarja a partizókat, mint Horthy Miklós, ha még okoskodnak.

Egyértelműen beszélt a rendőrtisztek/nők avatásán: dezertőrnek kell tekinteni, aki belép valamilyen paramilitáris egyletbe. Az erőszak állami monopólium. Nincs fraternizálás.

Nincsenek baráti rohamosztagok, még akkor sem, ha fizetzőpincérnek öltöznek néhányan.

„Nem a ruha teszi az embert” – idézett az fn.hu egy szabadságjogi aktivistát, e tárgykörben. Ez a marhaság részben igaz. A féligazság ellenkezője mindenesetre foglyul ejtette jogalkotót meg egyebeket, és nem engedi szabadulni. Elképesztő szívóssággal ragaszkodnak a ruha-törvényhez. Mintha egy kvázi-erőszakszervezetet csak a fehércsíkos úttörőnyakkendőről lehetne felismerni. Egy kicsit igényesebb gondolkodás sokat segítene. Biztosan sikerül, hiszen képesek rá.

A félelmet, rémületet, és megvetést keltő randalírozásokat betiltotta a bíróság, tiltja a jog. Mi kell még? Tilos. Pont. Tilos a rendőrösdi, a csendőrösdi, a komszomol meg a munkásőrség. A bakancsokat haza lehet vinni.

Mire nem szavaztam?

1. Forradalom
2. Bekeretezett Nemzeti együttműködés
3. Nemzeti vágta, törvényhozási bacchanália
4. Alkotmányozó nemzetgyűlés
5. Társadalmi szerződés
6. Médiaháború
7. Négyharmados kétharmad
8. Vérszerződéssel érvényesített Alkotmány
9. Izléstörvény
10. Sajtókuss
11. Foffmann Rózsa

Csak miheztartás végett. Milyen szép lenne esténként az Árnyasban fröccsözni, ahol nem verik az asztalt a politikai agitátorok, de már az is elég lenne, ha nem szitkozódna senki, csak csendben lerészegedne az összes hőzöngő.  És semmi reformvágta, reformdiktatúra, bársonyos reform, száz apró lépés, meg egyéb hiábavalóság, semmi köztisztviselői bűnözés, utcai zavargás, csőcselékes közélet, s ne oktatgassa a népet néhány kimerítően ostoba, félművelt.

Arra szavaztam, hogy ne tiltsák be a kocsmákat, és ne legyen kötelező a vasárnapi szagosmise. Ez eddig még félig-meddig bejött.

Hogy konkrét legyek; bizonyos Jávor Benedekre szavaztam, akiről alig tudok valamit. Állítólag félszáz ökológiai tanulmány szerzője, egyikről sem hallottam, és becsléseim szerint három-négy nyelven beszélhet, (angol, német, francia - ki tudja?), s ami a legszimpatikusabb, valami homályos tantárgyat oktathatott (tán még most is), a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Időnként talán hallgatgathat Rahmanyinovot, de nem feltétlenül, kedveli Turnert, Lénárd Sándort, szóval amolyan csendes kultúrsznob, aki kétszer is megnézi a Biliotheque Pascalt. Üdítően hat majd a megfáradt, műveletlen gárdában. És nem záratja be a Fapadost sem...

Hát valahogy így lehet a választásokkal a kétharmad négyharmada. De az elit most kimondta, hogy félreértette a választások tartalmát, vagy micsodát, az emberek zöme. Én például nem Jávor Benedekre szavaztam indirekte. Kormányrendelet van róla. Közölte ugyanis a négyharmaddal a miniszterelnöki szóvivő, hogy „az emberek új rendszert alapítottak az országgyűlési választásokon”. Ez új. Alapított a fene. A többség semmit nem alapított. Az országgyűlési választáson. Elment szavazni, ha egyáltalán… Új rendszerről eddig nem volt szó. De most, ki lett hirdetve. Az Országgyűlés, folytatja a miniszterelnöki szóvivő, a Nemzeti együttműködés nyilatkozatának elfogadásával „az emberek akaratát ismerte el”. Eddig senki sem tudta ilyen szépen megfogalmazni, hogy mit is akar voltaképpen. Most utánanézhet a nyilatkozatban, abból világosan kiderül.

És ki gondolta volna április elején, hogy a nemzet éppen „maradék életerejét” gyűjti össze? Az urnák előtti magányban. Bennem fel sem ötlött. Nem ismertem fel azt sem, hogy „történelmi tettet” követek el azonmód. Adják írásban. Már ha ez rám is érvényes.

Na jó, mindenki szeretne történelmet írni. De azért sokan arra szavaztak, hogy szüntessék meg a korrupciót, el kéne zavarni néhány pofátlankodó pártkáder, legyen ingyensör, és Sólyom for President! A Nemzeti nyilatkozat speciel senkinek sem jutott eszébe, ott helyben, az urna előtt. Nem is jutahatott volna, hiszen a Fidesz, és el ne felejtsük; a KDNP, csak most hirdette ki végleges formában, hogy mit akart a választó, aki akkor még nem tudhatta, hogy tényleg; pont ezt akartam!

Most már tudjuk. Pecsétes papír van róla, ki lett függesztve, be lett keretezve, el lehet olvasni. Nem kötelező, de ajánlott!

Hétfőn kinevezték az APEH elnökét, kedden módosítani kellett a követelményeket tartalmazó kormányrendeletet, hogy stimmeljen. Az elnökhöz a jogszabály. Ha megfordították volna a sorrendet, talán fel sem tűnik a csalárdság. De az sem elegáns megoldás. Slemil, parlagias, ágról szakadt.

Így lett Vida Ildikóból, akaratán és önhibáján kívül kormányrendelet. Ő az alany és az állítmány.

A kormány, tevékenysége harmincegyedik napján elrendelte, hogy Ildikónak sem ötéves közigazgatási gyakorlatra, sem ötéves vezetői tapasztalatra nincsen szüksége ahhoz, hogy zavartalanul kinevezhessék az APEH élére. Van neki néhány éve, még az előző kormány ciklusából, de az a törvény szerint kevés. Sőt, feltehetően csak zavaruk miatt rögtön azt is elrendelték, hogy kiemelkedő szakmai tekintélyre sincsen ebben a beosztásban szükség, felesleges, hogy kerül ez ide húzzuk ki,majd kipontozzuk a helyét. Azóta nem kell, hogy kiemelkedő szakmai tekintélye legyen a fődefterdárnak. Elég, ha médiaszakon felvette a közgazdaságtant is. A rendelet nem részletezi, hogy a szakmai tekintélyen kívül még minden szükségtelen (a nyolc osztályt el kell végeznie, ha autót akar vezetni, személyesen), hogy valakit fődefterdárnak kinevezhessen a kicsoda? „Az APEH elnökét hat év időtartamra a pénzügyminiszter nevezi ki és menti fel.” A hatályos jog szerint. Hát ilyenje most éppen nincs Magyarországnak, viszont a Nemzetgazdasági Minisztérium, adó és pénzügyi szakágát Kálmán András vezeti. Matolcsi meg az idevágó minisztériumot. Gondolom ő nevezte ki Ildikót... Meg ő teremtett megalázó helyzetet.

Mi zajlik itt? Ezen belül pedig az adó és pénzügyi szakágon, vagy a miniszter titkárságán?

Miért nem olvasták el a kinevezések könyvét figyelmesen? És ha tudták, hogy a törvény szerint Ildikó nem aktuális, miért nem változtatták meg első lépésként a szabályzatot, még mielőtt törvénytelenül kinevezték volna? Ha azt mondják, hogy az Ildikónak szabad, rendben van, nevezzék ki, egy szót sem szólhatunk. És milyen képet vághatott a kinevezési felelős, amikor megtudta, hogy nem stimmelnek a dolgok? Hogyan viselik a fiaskót a többiek? Szégyenkezve, egymás között, titokban magyarázkodnak most, hogy miért nem jutott eszünkbe a kinevezési szabályzat? Vagy csak legyintenek, hogy van ilyen megesett már máshol is, máskor is, az öt év helyett elég négy is meg akármennyi. Van, aki bevallja, hogy a hülye én voltam, tévedtem, hopp ez így nem megy! De mindegy, vágjunk bele komám, itt bizony a kormányrendeletet kell átfazonírozni. És mit szólnak ehhez a többiek, meg a kormány tagjai? Röhöghetne rajtuk a fél világ, ahogy egy sima kinevezéssel bajlódnak. Nekik kell most módosítani a szabályzatot, már ha Ildikó olyan nagyon fontos nekik, hogy megérje. Persze, ha már megígérték… A miniszter lebaltázhatja a folyosón szembejövő első szakállamtitkárt, vagy helyettesét, meg a közigazgatási szakvezetőt, akinek egyébként is van valami homályos személyzetis fílingje, hogy szólhattál volna te barom, vagy te sem tudtad!

Vagy nincsen semmiféle felhajtás, csak úgy összeül a kormány ilyen esetben, hogy itt ez probléma, az Ildikó miatt kell most egy korrekt jogszabályt megregulázni. Essünk neki, gyorsan végzünk. Délután sebtében összeülnek az államtitkárok, egyikük előterjeszti, a többi egyetért, és másnap a miniszterek orra alá dugják, hogy ezeket a szavakat, itt ni, tessék kihúzni ebből a szövegrészből, azután mehetnek haza, itt tessék aláírni.

Így megy ez – mondaná Kurt Vonnegut.